Dr. Loosen nem éppen azok közé a borászok közé tartozik, akiktől sok palackot tartok a pincémben. De a 2001-es Würzgarten Spätlese-ből nyugodtan lehetne néhány palackkal több. Amikor néhány napja kinyitottam, érett színű bort tölthettem a poharamba, melynek illata nagyon enyhe petrolos és erős almakompótos aromák mellett szegfűszeget és epret (!) juttatott eszembe. A bor már most nagyon jól iható, az édesség és a savak szépen illeszkednek az összképbe. A lecsengése is elegáns, szépen illik a bor egészéhez. Valószínűleg 2-3 évig még ebben az állapotban marad, és jelenleg nagyon kellemes. 90-91 pont

Josef Leitz elsősorban száraz rizlingjeiről ismert. Hogy a maradékcukorral is tud bánni, arra ez a kései szüretelésű bor a Berg Schlossberg dűlőből a legjobb bizonyíték. Két évvel ezelőtt kóstoltam utoljára ezt a bort. Azóta tovább fejlődött, és az érett gyümölcsaromák mellett erősebb diós, szegfűszeges jegyek is megjelennek. Komoly bor, amelyben az édesség és a savak szépen összejátszanak. Nagyon kellemes, bár néhány év érlelés a palackban még a javára fog válni. Jelenleg 91-92 pontot adnék neki.

100 éves a VDP: moseli rizlingek kóstolója Winningenben.

A kóstoló 10 legjobb bora számomra a következők voltak:

1. Heymann-Löwenstein, Uhlen Roth Lay Auslese, 2007 Goldkapsel
Már egy évvel ezelőtt, a borászat évjárat-bemutatóján levett a lábamról. Most mintha egy kicsit zártabb lenne, de gyönyörű botrytis-aromákat mutat, a gyümölcsaromák meg szinte megrohamozzák a nyelvet. 94 ponttal díjaznám.

2. Schloss Lieser, Brauneberger Juffer Sonnenuhr, Spätlese 2008
A Schloss Lieser borászatra nagyon jellemző bor. Erőteljes savak, az illatában még érezhető némi élesztő, és a spontán erjedésre utaló tónusok. A savakat jól ellensúlyozza a pont megfelelő mennyiségű cukor. A bor még fiatal, de nagyon izgalmas. 93+ pont

3. Egon Müller, Scharzhofberger Auslese 2007 (07 08 sz. letöltés)
Müller úr nagyon nagyvonalú volt, hogy a Saar borvidéket ezzel a nedűvel képviseltette. Hamar ki is ürültek a palackok. Már a bor illata is elég ahhoz, hogy a nagyságát bizonyítsa. Az orchideás jegyek nagyon tisztán, bár egy kicsit visszafogottan jelennek meg. A bor nagyon harmonikus, szinte lebeg. 93++ pont

4. von Hövel, Oberemmeler Hütte Auslese* 2007
Az előző tételhez képest valamivel darabosabb, több benne a „piros" aroma, kellemesen módon rusztikusabb. 92 pont

5. Haart, Goldtröpfchen Spätlese, 2008
Erőteljes, kompakt, nagyon fókuszált. Sok gyümölcs. 91 pont

6. Zilliken, Rausch Kabinett, 2009
Nagyon jó, inkább kései szüret, mint kabinett. Nagyon tiszta és frissítő, jellegzetesen Saar-menti bor. 90 pont

7. Vereinigte Hospizien. Goldtröpfchen Auslese 2007
Elég lágy, de jellegzetesen piesporti bor. A meghatározó aromák a gyümölcs és a kandiscukor. 89-90 pont

8. Clemens Busch, Marienburg Falkenlay, 2008
A kósoló legjobb száraz bora. Nagyon határoztott, pengeéles mineralitással, nagyszerű bor. 90++ pont

9. J.J. Prüm, Graacher Himmelreich, Kabinett, 2004
Jellegzetes, egy kicsit mesterségesnek ható őszibarack-aromák. Még nagyon fiatal, de élvezetes. 89 pont

10. Othegraven, Kanzemer Altenberg Grosses Gewächs, 2008
Stabil lábakon álló, tipikusan saari, elég száraz, mégis kiegyensúlyozott. Aromavilágában a menta és a kakukkfű dominál. 89+

Ezek mellett sajnos volt néhány bor, amely nem volt igazán méltó az eseményhez. A prímet Willi Schafer vitte, egy száraz "Graacher"-rel, amely híg volt, fura fémes jegyekkel, amelyek aztán sósságba mentek át. Fritz Haag 2009-es Juffer trocken-je sem volt egy nagy dobás, de Fritz Haag alapborait én eleve nem kedvelem.

Az "Uhlen Blaufüsserlay"-t nem valószínű, hogy vakon megismertem volna – a 2008-as Röttgen és a 2007-es Uhlen R karakteres keverékeként írnám le. Megvan benne az R karakánsága, és szinte a burgundiakhoz hasonlítható.

Az ezt követő „Uhlen Laubach"-nál az első asszociációm az volt, hogy „mogyorógrillázs, frissen fogott nyelvhalon tálalva." Számomra nem igazán élvezetes, de a levegő jót tett neki – egyszer dekantálva is meg kéne kóstolnom.

Azután izgalmassá vált a dolog. Következett ugyanis az „Uhlen R". A bor először is hihetetlen frissességével vett le a lábamról. A pörkölt aromák, amelyek a 2007-esben markánsan megjelennek, itt csak sejteni engedik magukat. Az igazán lenyűgöző azonban a savszerkezet. Ritkán kóstoltam rizlinget, amely már az első korttyal ilyen tökéletes benyomást tett volna. A savak először játékosan jelennek meg, aztán felerősödnek, de mielőtt még elérnék azt a pontot, amikor azt mondanám, hogy „ez már azért sok", ismét elegánsan visszahúzódnak. A lecsengésben némi füstös aromák is megjelennek. Valóban nagyszerű bor, de lehet, hogy fél év múlva már megint teljesen más lesz.

...Hogy hogyan értékelném a borokat? Pontok helyett inkább néhány megjegyzés: egyik borral sem követ el hibát az ember, az egész sorozat olyan színvonalú, amelyet csak kevés termelő tud következetesen tartani, és az évjárat kitűnően megjeleníti a terroir-jegyeket. A legjobb fogás valószínűleg a "Schieferterrassen", az igazán elvetemült borrajongóknak pedig az „R"-t ajánlanám. A kóstolás többi résztvevőjének a „Kirchberg" is nagyon ízlett. A 2008-as évjárat valószínűleg azoknak is ideális, akik amúgy nincsenek oda Heymann-Löwenstein boraiért. Akik szeretik a nagyon kifejező borokat, azoknak nem árt a 2007-esekből is bevásárolni.

De várjunk csak! Még a jubileumi "Öreg tőkék" aka "R30" cuvee-t is volt alkalmam kóstolni. Ez az "Uhlen R" és a "Röttgen" 1:1 arányú, a mérsékelten édes "öreg tőkék"-stílusban. A bor klasszikus Heymann-Löwenstein, krémes textúrával és kellemes, tartást adó maradékcukor tartalommal. Az illata inkább "Röttgen", az íze inkább "Uhlen". Kellemesen iható bor.

Búcsúzóul a 2005-ös „Schieferterassent" töltötték a poharunkba. Kandírozott grapefruit, némi sárgabarack, tipikus 2005-ös. Még nagyon fiatal, nem kell elsietni...

Bár a 2009-esekre már most nagyon kíváncsi vagyok!