von Racknitz
A disibodenbergi kolostor egykori gazdaságában a falakból is a tradíció árad. A von Racknitz család helyi története 200 évre, a környék borászati hagyománya még sokkal régebbre nyúlik vissza. Az első kolostort a környéken a 7. században alapította Szent Disibodus, az egyik legjelentősebb németországi hittérítő.
Ha azonban az elmúlt néhány év legsikeresebb kezdő borászai, Luise von Racknitz-Adams és Matthias Adams borairól van szó, amelyeket 2003 óta készítenek, akkor nemigen beszélhetünk hagyományról. A páros 13 hektáros birtokán következetesen dűlőborokat készít, spontán erjedéses módszerrel, tenyésztett élesztőfajok hozzáadása nélkül. A borokat sokáig, ha lehetséges, egészen a palackozásig az élesztőn hagyják, acéltartályokban. A száraznak nevezett rizlingek (1:1-es sav-cukor aránnyal) a minőségi bor (QbA) megjelölést viselik, de ez ne tévesszen meg senkit, a kezdeti mustfokot tekintve ugyanis ezek a borok a késői szüret vagy válogatás kategóriába tartoznának.
A birtok dűlői – a szinte kizárólagosan tulajdonolt Disibodenberg Odernheim községben, a Hermannshöhle dűlő Niderhausenben illetve a Königsfels dűlő Schloßböckelheimben – mind elsőrangú, meredek, néhol nagyon meredek fekvésű termőhelyek. A kolostorhoz tartozó szőlőhegyeket a 11. század óta folyamatosan művelik.
A borászat és a kolostor romja 1753 óta van a von Racknitz család birtokában. A némelyütt 60 éves tőkék különböző palarétegek, vulkanikus kőzetek vagy homokkő mélyéről nyerik a tápanyagokat. A borok a termőtalaj nyelvét beszélik, és kiemelkedő mineralitásukkal, mélységükkel és kifejezőerejükkel magas mércét állítanak versenytársaiknak. “A mi boraink – mondja Matthias Adams – büszkék az eredetükre”. És remélhetőleg készítőikre is, akiknek mindössze öt év alatt sikerült kivívniuk a szakma elismerését, sőt, tiszteletét.
Luise von Racknitz és Matthias Adams készítik a Nahe mentén a legizgalmasabb és legeredetibb borokat. A hatalmas mineralitás és fűszeresség gyakran meglepően karcsú testben lakozik.
Stuart Pigott: Kleiner genialer Weinführer, 2009.
vom Schieferboden 2014
